Hetedik rész – A Náci Szellem

Ahogyan azt sok ember tudhatja, sokat voltam kárhoztatva azért, mert számos „politikailag inkorrekt” kifejezést használtam arra, hogy jellemezzem a saját ideológiám alapjait. Olyan kifejezéseket használtam, mint a sátánizmus, nacionalizmus, rasszizmus vagy racializmus (fajkultusz), pogányság és még a „nácizmust” is.

Néhány ezen kifejezések közül, amiket használtam inkább pontatlan, és rájöttem, hogy az emberek különféleképpen reagálnak a különféle kifejezésekre, attól függően, hogy hova valósiak, vagy kik ők. Egy Skandinávnak például nincs rá jó oka, hogy érzelmileg negatívan reagáljon a „nácizmusra”, de azt megértem, hogy egy Szlávnak tökéletesen jó indoka van erre. Mialatt a Német „nácik” példásan viselkedtek Dániában és Norvégiában a második világháború alatt, azalatt Lengyelországban és a régi Szovjetunióban nem. Norvégiában mindösszesen körülbelül a lakosság 0,03 %-a lett megölve a második világháborúban (és a nagy többség valójában a szövetségesek által lett megölve), mialatt például Fehéroroszországban a lakosság 25 %-át ölték meg – és ennek sok köze volt a Németeknek a Szlávokról és a kultúrájukról való hihetetlenül nyárspolgári és meglepően tudatlan nézetéhez.

Azt gondolhatnátok, hogy a Németek ostoba nézete a Szlávokról egy „náci” dolog, de (sajnos?) úgy tűnik, hogy ez inkább egy Német nézet, és ennek a gyökerei legalább a középkorig nyúlnak vissza – amikor néhány Német keresztes lovagi veterán, a Mária lovagok és a Kardtestvér lovagok egyesítették erejüket (és megalakították a Teuton Rendet) és elindultak megtéríteni a „primitív” pogányokat (a Baltiakat és a Szlávokat) Poroszországba, Memelbe, Kurlandba, Livlandba, Észtföldre, Polotskba, Pskovba, Ingermanlandba és így tovább.

Habár a Norvég „náciknak” soha nem volt negatív nézete a Szlávokról, és még a Norvég SS-önkéntesek is negatívan reagáltak a Németek viselkedésére a Szovjetunióban, én, mint egy Norvég soha nem gondoltam igazán arra, hogy én – egy Norvég – azzal, hogy néha a „nácizmus” kifejezést használom az ideológiai alapjaim jellemzésére, azzal megsértem a Szlávokat. Természetesen soha nem állt szándékomban, hogy megsértsem vagy elidegenítsem a Szlávokat. Személy szerint nagyon pozitív véleményem van a Szláv kultúráról, és úgy gondolom, hogy szomorú, ha ezt az emberek másképp gondolják.

Az indok, amiért nyíltan támogattam és a nézeteimet összevontam a „nácizmussal” az főként azért volt, mert sokan a Norvég (és Német) nácik közül felkarolták a Pogány vallást és a vér-vallásunkat, valamint visszautasították és nem fogadták el a Judeo-Kereszténységet, (mint zsidó örökséget) – és ebben ők voltak az elsők hosszú, hosszú idők óta. Szintén megtapasztaltam, hogy a legtöbb ember aki támogat engem és kiáll amellett amit mondok azok úgynevezett „nácik” – mialatt majdnem mindenki más csak elítél és megbélyegez, valamint bojkottál engem és mindent amit csinálok. Ami különbözővé tesz engem a „náciktól” az alapvetően három dolog; velük ellentétben én nem vagyok szocialista (még nemzeti szinten sem), nem vagyok materialista és az (ősi Skandináv) demokráciában hiszek.

 Tehát mivel nem vagyok „náci” a 90-es évek végén elkezdtem használni egy másik kifejezést. Ezt nem csak azért csináltam, hogy elkerüljem ezzel a zavargásokat, hanem azért is, hogy találjak egy kifejezést, ami odaillőbb és pontosabb az előző kifejezéseknél amit használtam. Ez az új kifejezés az Odalizmus volt, a Norvég Óðal szóból ("szülőföld", "allódium", "allódikus törvény", "nemesség", "nemes", "megörökölt jó dolgok", "földtulajdon/földbirtok", "megkülönböztetett/kitüntetett család", "kitüntetettség/megkülönböztetettség", "nagyszerűség", "vérrokonság/vérségi törzs" és a "nemzet").

Ez a kifejezés helyettesít minden pozitív dolgot az összes többi –izmusból amit valaha is használtam, és ebben rejlik a Pogányság, a hagyományos nacionalizmus, a racializmus és a környezetiség is. Ez nem csak egy pontosabb, de egy inkluzívabb kifejezés, amit minden Európai használhat (vagy mások is, arra az eshetőségre). Végül, és talán legfontosabb dologként, ez a kifejezés nem egy olyan kifejezés, amit bemocskolt a történelem.

Ha megvan a pozitív viszonyunk a szülőföldünkkel, a vérünkkel, a fajunkkal, a vallásunkkal és a kultúránkkal, akkor többé ezek közül egyiket sem fogjuk pusztítani a modern „civilizációval” (vagyis a kapitalizmussal, materializmussal, Judeo-Kereszténységgel, levegőszennyezéssel, urbanizációval (városiasodással), fajkeveréssel, amerikanizációval, szocializmussal, globalizmussal, stb.-vel). A „náci szellem” sokmillió Európait elrémített attól, hogy törődjenek a vérükkel és a szülőföldjükkel immáron most már 60 éve, és itt az ideje most már, hogy száműzzük ezt a szellemet és újra elkezdjünk olyan dolgokkal foglalkozni, amik fontosak számunkra (ha szeretnénk, ha nem).

Varg Vikernes

(2005, Július)

Blóð ok Óðal!

(Vér és Allódium!)