Tizenegyedik Rész – Madarat Tolláról, Embert Barátjáról

Amikor a www.burzum.org weboldalon keresztül kommunikálok, rendre azt hiszem, hogy a Burzum rajongókhoz beszélek. Ha valaki nem Burzum fan, akkor minek is látogatná meg egyáltalán a honlapot? A Burzum Történet tizedik részének (A Fehér Isten) a visszajelzéseiből és fogadtatásából kiindulva a helyezet nem éppenséggel ez, kivéve talán abban az esetben, ha rengeteg rajongóm van a média különböző berkein belül.

Amikor ezek a teljesen nyilvánvalóan Burzum fanatikus emberek a médiában arról tesznek jelentéseket, hogy új Burzum lemez van a láthatáron, akkor a reakció meglehetősen furcsa és érdekes. A legtöbbjük volt olyan becsületes és tisztességes, hogy ki is nyomtatták a teljes cikket (vagy legalábbis a nagy részét) és közölték olvasóik felé, azzal egyetemben, hogy honnan szerezték az információt. Igen, ez a helyes és törvényes újságírás, amikor jogvédett anyagokat használnak fel… „Gratuláció” nekik ezért!

Kétségtelen, hogy a Black Metalosok sztereotíp négerekkel és homoszexuálisokkal való összehasonlítása kényes reakciókat váltott ki a „való világban”, de ez van. Az elhamarkodottan eleresztett megjegyzéseim miatt szerintük és az olvasóik szerint is egy aljas, hitvány rasszista vagyok, valamint homofób is, akit legideálisabb esetben halálra kéne kövezni szörnyű intoleranciája miatt. Természetesen.

Az egyetlen probléma a megjegyzéseimmel kapcsolatban az, hogy valójában nem is annyira homofóbok. Amit csináltam az egyszerűen nem más, mint az, hogy rávilágítottam a nyilvánvaló tényekre: néhány Black Metalos úgy öltözik, jár, beszél és néz ki, mint a tipikus homoszexuálisok. Mind az említett Black Metalosok és mind a homokosok is valószínűleg ugyanazokban a boltokban veszik meg a sminkjeiket és ékszereiket. Ugyanolyan ruhákat és kiegészítőket hordanak, valamint hasonló sminket viselnek. Így tehát nyilvánvalóvá válik az is, hogy úgy öltöznek és néznek ki, mint a tipikus homoszexuálisok. Téma lezárva.

A vicces az egészben az, hogy valójában sosem foglaltam állást ezzel kapcsolatban. Nem mondtam se azt, hogy ez jó, se azt, hogy rossz. Az is lehet, hogy azt gondolom a homokosként való öltözködés és kinézet teljesen oké, csak talán nem épp a Black Metalosok számára, akik valamiféle „sötét harcosoknak” állítják be magukat. Ki tudja? Az biztos, hogy én semmit nem mondtam erről az adott cikkemben. Azok, akik olvasták a cikkemet és túl erősen reagáltak rá az azért van, mert ők a homofóbok: nyilvánvalóan azt gondolják, hogy homoszexuálisként öltözni és kinézni rossz dolog. Lehet, hogy kéne egy pillantást vetni a tükörbe mielőtt elkezdenek mindenféle dolgokkal támadni engem, köztük azzal, hogy homofób vagyok.

Elérkezve a „rasszista megjegyzéseimhez” az egyetlen dolog amit tehetek az, hogy elnézést kérek mindannyiótoktól. Valószínűleg én egy teljesen másik világban élek, ahol az ember meg tudja beszélni másokkal az észrevételeit a valóságról és a tényekről, mindenféle félelem és bosszankodás nélkül. A tisztelet és a tolerancia világában, a kultúrált vita és az őszinteség világában. Jópáran közületek kétségtelenül nem, így tehát óvatosnak kell lennem amikor beszélek. Azt kell hogy mondjam, ha nem tetszik az amit mondok a Burzum rajongóknak a www.burzum.org weboldalon, akkor nem kötelező ám elolvasni a cikkeimet és hivatkozni rájuk különféle irományokban. Ez egy szabad világ, és mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy ne olvasgassa a cikkeimet. Le kell szögeznem azt is, hogy az úgynevezett „rasszista megjegyzéseimet” nem rasszista megjegyzéseknek szántam és nem is volt célom vele senkinek a sértegetése. Viszont a szóban forgó „Black Metalosok”-ról valóban igen erősen megvan a véleményem és nem pozitívak a nézeteim sem velük kapcsolatban. Tulajdonképpen az egésznek az volt a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, mennyire is hazug és átlagos életformát él néhány Black Metal művész és fanatikus ahhoz képest, mint amilyennek beállítják magukat.
 
A következő Burzum albummal kapcsolatban pedig elmondhatom, hogy ’A Fehér Isten’ címnek semmi köze nincs a fajhoz és a bőrszínhez vagy egyéb hasonló dolgokhoz. Legyenek kedvesek leállni ezzel a marhasággal. Az album Baldr-ról szól, akit ’A Fehér Isten’ néven ismerünk, mivel ő volt a nap istene, valamint ő volt az, aki halovánnyá vált a holtak birodalmában eltöltött idő után. Nem használom a Baldr nevet, mert Európa minden kultúrájához akarok szólni ezzel az anyaggal, és mindannyiunknak megvannak a saját neveink erre az istenségre. A britek/piktek/gallok Belenusnak hívják, a görögök Apollónnak, a rómaiak Apollónak, a scytho-szlávok Byelobognak, és így tovább. Ezt megelőzően azonban mindannyian Belusként neveztük. Továbbá, mindannyian ’A Fehér Isten’-ként ismertük őt, ezért használom ezt a nevet az albumhoz.

A következő album a mára legtöbbünk által elfeledett ősi kultúránkról fog szólni. Tudom, hogy sokatokat ez meglehetősen érdekel, vagy legalábbis a Burzum rajongók jó részét. Ezt szükséges hozzátennem, mivel gyanítom, hogy nem mindenki Burzum rajongóként olvassa ezt a cikket. Várni kell az ítélkezés és a könyvégetés előtt. Majd később mindenki eldönti magának a véleményét – nem úgy mint jó néhány könyvégető előd a történelem során.

Köszönöm a türelmeteket és azt, hogy képesek voltatok színt vinni az életetekbe :)

Varg Vikernes
2009, November 19